A magyar nyelvben ugyanúgy ejtjük a “j” és a “ly” betűkhöz tartozó hangokat, írásban azonban elengedhetetlen, hogy figyeljünk arra, éppen melyiket kell használnunk. Nagyon csúnya hibának számít, ha valaki összecseréli a két betűt. A lent található szövegben gyakran fordulnak elő olyan szavak, amikben vagy a “j”, vagy az “ly” szerepel. Remélem, ez a kis történet segíteni fog néhány szó alakjának a megtanulásában.
Január volt. Mira az öccsével játszott a kertben. Még nem készültek el a leckéjükkel, de addig könyörögtek a szüleiknek, amíg azok meg nem engedték nekik, hogy kimenjenek hógolyózni.
A cicájuk érdeklődve figyelte, ahogy a gyerekek gyorsan fejükre húzták új sapkájukat, belebújtak meleg dzsekijükbe és felvették ormótlan, egyujjas kesztyűjüket. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, feltelepedett az ablak előtti széles párkányra, hogy megnézze, mire készülnek kis gazdái. A benti kellemes melegtől elálmosodott, le-lecsukódó szemekkel figyelte a hóban hancúrozó gyerekeket. Egészen addig ücsörgött ott, amíg egy jeges fuvallat meg nem talált egy apró rést az ablak alatt.
Amikor a kinti hideg hirtelen besüvített a szobába, a cica megborzongott és leugrott a párkányról. Puha léptekkel ment vissza szokott helyére, a kályha mellé. Leheveredett a gyapjú takaróra, amit Mira készített oda a számára és hamarosan elszenderedett.
A gyerekeket egy bagoly is figyelte az odúja mélyéről. Ide-oda ingatta a fejét, nem értette, mi az oka a kinti hangos kurjongatásnak.
— Gyerekek! Vacsora! — kiáltott ki nekik édesanyjuk jó félóra múlva. — Ideje abbahagyni a játékot — tette még hozzá.
— Nem akarok még bemenni — nyafogott Mira, de az öccsének a vacsora említésére máris megkordult a gyomra az éhségtől. Ledobta a földre az éppen csak összegyúrt hógolyót és kipirult arccal indult el a ház felé.
— Mit eszünk ma? — kérdezte, amint belépett, de máris megcsapta az orrát a gulyásleves semmivel össze nem téveszthető illata.
— Gulyásleves és szilvalekváros derelye — nézett ki édesanyjuk a konyhaajtón. — Mossatok kezet, utána gyertek gyorsan, terítsétek meg az asztalt.
Az udvarra néző egyik szűk kis szobából, amit műhelynek rendeztek be évekkel ezelőtt, hamarosan előbújt az édesapjuk is. Mindig volt valami, amit meg kellett javítania. Vagy egy lámpa mondta fel a szolgálatot, vagy egy óra, vagy a gyerekek egyik kedvenc játéka. Biztosra lehetett venni, hogy mire elkészül az egyikkel, máris elromlik valami más. Édesapjuk olykor napokat töltött azzal, hogy a műhelyébe visszahúzódva tanulmányozza az éppen eltörött vagy elromlott holmit, de még ha hosszú időt is töltött el a vizsgálódással, végül szinte mindig sikerült a hibára rátalálnia.
Egyszer a bojler javításához is hozzá akart kezdeni egyedül, de azt az édesanyjuk nem engedte.
— Márpedig ezt egy szakember fogja megjavítani — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Szerintem telefonálj a bátyádnak, és kérd meg, hogy nézze meg, mi történhetett vele.
Édesapjuk komoran motyogott valamit az orra alá, de nem lehetett pontosan érteni, mit akar mondani. De végül nem ellenkezett. Felhívta a bátyját, aki rögtön megígérte, hogy még aznap este átmegy hozzájuk és felméri a helyzetet. Így is történt. Este hét körül megjelent náluk és egy órába sem telt, máris megjavította a bojlert. A gyerekek ott sertepertéltek körülötte és figyelték, amint összeköt két szétcsúszott vezetéket.
— Ezt én is meg tudtam volna csinálni — vonogatta a vállát az édesapjuk. — Sejtettem, hogy ez a hiba.
Dezső bácsi, a nagybátyjuk aznap este náluk vacsorázott. Akkor is gulyáslevest ettek és együttes erővel gyorsan kiürítették a fazekat, amiben főtt. Vacsora után a felnőttek még sokáig beszélgettek a régi szép időkről.
Mira és az öccse feszült figyelemmel hallgatta a mókás történeteket, amikben a szüleik még ugyanolyan gyerekek voltak, mint ők most és az elbeszélések tanúsága szerint legalább annyi huncutságot elkövettek, mint ők, a gyerekeik mostanában.
Emlékeztek? Miráról már volt szó egy feladatban. Kitaláljátok, ki lehet ő? https://hungariantexts.hu/szovegertes-hogy-hivjak-a-gyerekeket/