Ezt a bejegyzést elsősorban a magyarul tanuló felnőtteknek szánom, ezért csak nagyon röviden és viszonylag egyszerű szavakkal mutatom be a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar költőjének az életét.
Ady Endre 1877. november 22-én született Érmindszenten. Édesapja Ady Lőrinc szilágysági gazdálkodó volt, édesanyja Pásztor Mária, egy református lelkipásztor lánya.
Ady Érmindszenten kezdte iskoláit, majd később szülei a nagykárolyi, illetve a zilahi gimnáziumba íratták be.
Korán megmutatkozott érdeklődése az irodalom iránt. Diáktársaival együtt szépirodalmi lapot indított. 1896-ban jelent meg első verse a Szilágy c. hetilapban.
Miután leérettségizett, apja kívánságára beiratkozott a jogi akadémiára. Azonban az előadásokat alig látogatta, végül teljesen felhagyott jogi tanulmányaival. Újságírónak állt.
1899-ben jelent meg első verseskötete. Ebben még nem lehetett felfedezni a későbbi tehetséges költőt.
1900-ban Nagyváradra ment, ahol szintén újságíróként dolgozott. Színműírással is próbálkozott, de nem túl nagy sikerrel.
1903-ban megismerkedett a Nagyváradra látogató, egyébként Párizsban élő Lédával. Az asszony valódi neve Diósi Ödönné Brüll Adél volt. 1904-ben Ady az ő biztatására ment Párizsba. Abban a házban bérelt lakást, ahol Brüll Adélék is laktak. A férj tudott a viszonyukról, de nem foglalkozott vele túlságosan.
1905-ben Ady visszatért Budapestre, ahol a Budapesti Napló belső munkatársa lett. A következő években még kétszer töltött hosszabb-rövidebb időt Párizsban. Közös barátaik szerint harmadik ott tartózkodása során már nem volt felhőtlen a viszonya Lédával.
1908-ban elindult a Nyugat c. folyóirat, amelyben Ady versei is megjelentek. Elhanyagolt vérbaja miatt gyakran gyógyították különböző szanatóriumokban.
1912-ben szakított Lédával, Ady ekkor írta meg az Elbocsátó szép üzenetet.
1914-ben, a háború kitörése otthon találta Érmindszenten. A következő hetekben gyakran megfordult a csucsai Boncza-kastélyban is, ahol szerelem szövődött közte és Boncza Miklós lánya, Boncza Berta között, akit a költő Csinszkának nevezett el. 1915-ben apja ellenkezése ellenére feleségül vette a lányt.
Először Csucsán laktak, két évvel később azonban felköltöztek Budapestre. Ekkor Adyt sokan nem merték nyilvánosan vállalni a háborút elítélő megnyilatkozásai miatt, azonban 1918 őszére lassan megfordult a közhangulat. Ekkor következett be a háborús összeomlás és az őszirózsás forradalom. A forradalmi kormány november 16-án a parlamentbe vitette az akkor már súlyosan beteg Adyt, hogy ő is jelen legyen a népköztársaság kikiáltásának ünnepén.
A költő két hónappal később, 1919. január 27-én halt meg Budapesten.
Nevét halála után a modern irányok képviselői tűzték zászlajukra.
Felhasznált irodalom:
Magyar Irodalomtörténet : Ady Endre élete. LINK