Egy rövid történetet hoztam ma egy őszi kirándulásról, képekkel és egy rövid videóval.
Luca édesanyja egy óvodában dolgozik. Óvónő. Gyakran megy kirándulni a gyerekekkel és olyankor a saját gyerekei, Luca és Balázs is mindig vele mennek.
Így történt ez egy szeptemberi hétvégén is, amikor a gyerekekkel a közeli hegyekbe indult, hogy azok megismerkedjenek az őszi természettel.
Az erdőbe érve gyönyörű látvány fogadta őket. Az erdei ösvény hosszan kanyargott a téli alvásra készülő fák között. A lombok vörös és arany színben játszottak. Egyszer keresztezte az útjukat egy falécekkel fedett, kiépített ösvény is, de az mélyen bevezetett az erdőbe, ezért ők nem indultak el rajta.
Hamarosan egy széles patak partjára értek. A vízben hattyúk és vadkacsák lubickoltak.
A vízpartra érve azonban néhányan dideregni kezdtek. Reggel, amikor elindultak, még kellemes meleg volt és fényesen sütött a nap, de mialatt az erdőben sétáltak, hirtelen lehűlt a levegő.
Egy tisztásnál megálltak és kivették a hátizsákjukból a magukkal hozott pulóvereiket. Gyorsan felöltöztek és épp indulni akartak tovább, amikor az egyik fa alatt egy mókusra lettek figyelmesek.
— Pszt, maradjatok csendben! Hátha nem vesz észre bennünket! — mondta Luca a gyerekeknek, de a mókus addigra már felfigyelt a mozgásra. Gyorsan felkapott valamit a földről és néhány szökkenéssel máris a fák lombjai között termett. Hamarosan eltűnt a szemük elöl.
— Élelmet gyűjt télire — jegyezte meg Balázs, aki sokat olvasott az állatok szokásairól. Eszébe jutott az előző évi hideg tél és csak remélni tudta, hogy a mókust sűrű bundája és az összegyűjtött eleség melege megvédi a hideg téli időjárástól.
Amint magukra vették pulóvereiket, a gyerekek újra kellemesen érezték magukat. Rögtön viháncolni kezdtek, és dobálni kezdték a levegőbe az úton heverő tarka faleveleket. Amikor megunták, elindultak hazafelé. Hamarosan ki is értek az erdő fái közül.
— Nézzétek csak, milyen sötét felhők vannak az égen! — mutatott Luca édesanyja a távoli hegyek mögé. — Siessünk! Ha elkap bennünket az eső, bekérezkedünk egy közeli házba, hátha nem kergetnek el bennünket.
Valóban hamarosan zuhogni kezdett az eső. A gyerekek először megszeppentek, aztán esőkabátjuk és esernyőjük védelme alól újra kacarászni kezdtek. Balázs egy kislány fölé tartotta az esernyőjét, miközben sietve elindultak egy közelben álló ház felé.
A háziak szeretettel fogadták őket. Épp enni készültek, meg volt terítve náluk az asztal.
Gyorsan elővettek még néhány tányért és bögrét. Meleg étellel és kakaóval kínálták a gyerekeket.
Mikor felmelegedett, Luca odaállt az ablak elé és figyelte, ahogy odakint az esővíz lecsurog az ablaktáblán.
Amikor elállt az eső, újra felvették pulóvereiket és elindultak hazafelé. A szüleik már türelmetlenül várták őket, de hamar megnyugodtak, amikor látták, hogy valamennyien épségben megérkeztek.
Jövő héten egy feladatot készítek erről a történetről. Addig is, ha kedvetek van, nézzétek meg a kirándulásról készített rövid videót ITT!